Két egyszerű lépés a megbocsátásért

Általános
Bármikor előfordulhat, hogy negatív a vélemény, amelyet egy másik emberről formáltál magadban, egyik pillanatról a másikra megváltozik. Engedd, hogy ez megtörténhessen, mert az érzés, amit adhat, szavakkal nehezen leírható! Pláne, ha a saját családodról van szó! 
 
Amikor a lelki-önismereti (avagy spirituálisnak nevezett) utadon a gyermekkorod és a családi kapcsolataid feldolgozása a téma, nehézséget okozhat, hogy megértsd a többiek viselkedését.
Itt jegyzem meg, hogy az alábbiakban felvázolt téma ez NEM mindenkire egyformán igaz, “csupán” egy gyakori probléma!
 
“Miért veszekedtek a szüleim állandóan? Miért vertek meg, amikor kicsi és védtelen voltam? Miért hagytak magamra? Miért szabályozták le minden lépésemet? Miért tanított arra az anyám, hogy mindent el kell viselni? Miért mondta az apám, hogy csak a gyengék mutatják ki az érzéseiket?” – ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelegével találkoztam már az elmúlt években….
 
…. és ezeket az ilyen megállapítások követték: “Az anyám sosem szeretett igazán. Az apám sosem volt rám büszke. A családban mindenki elfordult tőlem. A testvérem sosem állt ki mellettem.”…
 
Létezik egy egyszerű technika, amivel ezeket a meggyőződéseket – a saját érdekedben – szét tudod bombázni. Két lépés mindössze, némi őszinteség és nyitottság és egy kis idő kell hozzá.
 
1. lépés: A hála oldaláról közelítsd meg a témát, és tedd fel magadnak a kérdést: Mire tanított az anyám, az apám vagy egy másik családtagom azzal, hogy így viselkedett? Milyen pozitív tulajdonságot vagy képességet szereztem azon helyzetek tanítása által, amikben együtt vettünk részt? Ne ellenkezz, ha változást akarsz, másként kell a dolgokra nézned, m int ahogy eddig! 
 
2. lépés: Találj rá módot, hogy megcáfold azt a becsontosodott állítást, azt a meggyőződést, amit vele kapcsolatban kialakítottál! Tényleg sosem szeretett az anyám? Mi a bizonyíték az ellenkezőjére? Tényleg az apám mindig elutasító volt velem? Milyen emlékem van arról, amikor mégsem volt az?
 
Ha ezt a kétlépcsős folyamatot végigcsinálod, látni fogod, hogy nem fekete és fehér a világod egyik szereplője sem. Meglátod az árnyalatokat, és észreveszel a két véglet közti számtalan más minőséget is. Elkezded a másik embert egy – az eddigiektől eltérő – nézőpontból szemlélni, és ez az a pont, ahol képes vagy az igazán nagy változást elindítani az érzelmeidben! 

 

Amikor eljutsz erre a pontra, és rálátsz a valóság egy másik szeletkéjére, végre készen állsz a megbocsátásra. Előszöris bocsáss meg magadnak azért, hogy ennyire elutasító és kategorikus voltál, holott – akármit is tett a másik – az általa nyújtott leckéken keresztül válhattá azzá, aki ma vagy! Fogadd el, hogy ott és akkor olyan érzéseid, gondolataid, cselekedeteid nyilvánultak meg, amelyeket a legjobbnak ítéltél. Ugyanezen okból bocsáss meg Neki is! Ez nem azt jelenti, hogy érts egyet azzal, amit tett, és hogy tartsd természetesnek például azt, hogy szíjjal vernek meg egy kisgyermeket! Ez csupán azt jelenti, hogy lásd egy olyan nézőpontból a múltad, ami már nem visszahúz, hanem előre visz! Ami már nem fájdalmat, dühöt és neheztelést ad, hanem felszabadulást, megbocsátást és lelki nyugalmat!

Engedd meg magadnak, hogy legyen időd és alkalmad ezt a gyakorlatot végigcsinálni! Meglátod, megéri!

Szeretettel,

Tomek Noémi I Örömvirág

info@oromvirag.hu
+36 (30) 88 302 11
www.facebook.com/oromviragtheta
www.oromvirag.hu

Az Örömvirág aktuális programjairól itt tájékozódhatsz…

Köszönöm a megosztásodat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenöt − tizenhárom =