Az összehasonlítgatás csapdája

Általános

Hozzászoktunk, hogy a dolgokat, jelenségeket valamihez képest határozzuk meg. Jobb vagy rosszabb, kellemesebb vagy kellemetlenebb, mint…. A dualitás végletességéhez való kapcsolódásunk nagy csapda, mert így mindent a meglévő rendszerünkbe sorolunk be, azaz rárakunk egy címkét a már ismert kategóriák valamelyikéből.

Hogy mi ezzel a gond? Az, hogy könnyen elsikkadhat, ami éppen a megkülönböztető jellemző lehetne, amitől észrevehetnénk, hogy ez valami új, ez valami valami más… és újat, mást adhatna.

A kapcsolatok annyifélék, ahány ember között létrejönnek. Nincs két egyforma barátság, szülő-gyermek kapcsolat, és nincs két egyforma szerelem.

Az elvárás, hogy olyannak kell lennie legalább, mint amilyet már megéltünk, vagy amiről mások meséltek, tévútra visz. Meg kell tanulni, hogy minden jelenség egyedi és megismételhetetlen. Minden kapcsolatban benne van a résztvevők személyisége, érzelmi világa, energiája, múltja, jelene, de még a jövője is.

Hogyan is vágyhatna egy férfi épp olyan mély, bajtársi barátságra manapság, amilyenről a nagyapja mesélt, aki Jani bácsival hazagyalogolt Szibériából ’45-ben? Hogyan lehetne újra éppen olyan érzelmi rezgésű, sodró, szenvedélyes szerelem az életünkben, mint amilyen egyszer már elmúlt?

Mi elől menekül az, aki mindig csak az elmúltat siratja, aki állandóan hasonlítgat, és mivel nem kapja vissza a régit, sem a jelenét nem éli igazán, sem a jövőjét nem építi?

A hasonlítgatás egyszerre nagy csapda, és nagy segítség lehet annak, aki szabotálni akar. Az “amíg nem találok legalább olyan Férfit, mint az apám”, vagy az “addig nem adom oda a szívem egy Nőnek sem, amíg legalább nem találok olyat, mint az első szerelmem” típusú kijelentések csak kifogások. Mert mi az, hogy legalább olyan, mint az apám? Hogyan lehet egy Férfi sármját, gondoskodó attitűdjét vagy szenvedélyességét megmérni és egy másik Férfi ugyanezen tulajdonságaival összehasonlítani? Mindezek érzékelése, megítélése szubjektív. Nincsenek kézzel fogható arányszámok, mindenkire érvényes szabályok, ezért marad a jobb-rosszabb tengely, aminek egyik vagy másik végén elhelyezzük a megfigyelésünk tárgyát.

Mégis ott a kérdés: hát nem épp a szubjektivitás a lényeg? Nos igen… jogos felvetés. A legfontosabb, hogy mit érzünk, mert azáltal tudjuk elhelyezni az életünkben. Na de mi van akkor, ha olyat érzünk, amit addig soha? Mi van akkor, ha az, ami a szívtérben rezeg, sehogy sem tuszkolható be a már ismert kategóriáinkba?

Nézz magadba, kedves Olvasó! Te megengeded az életedben felbukkanó élményeknek, hogy egyediek legyenek?

Hidd el, ha megteszed, olyan kapuk nyílnak meg az életedben, amelyekre nem is számítottál!

Íme néhány ehhez a témához kapcsolódó letöltés, melyeket pozitív megerősítésként is használhatsz. Amennyiben kommentben “Igent”-t írsz, a ThetaHealing technika segítségével tanúsaítom Neked az információt.

  • Tudom, milyen érzés anélkül élni, hogy minden élményt, érzést és tapasztalatot a pozitív-negatív tengely két végén helyeznék el az életemben.
  • Megengedem, hogy az életemben megjelenő élmények, érzések és tapasztalatok új, még nem ismert minőségekkel is megajándékozzanak.
  • Észreveszem az életemben megjelenő élmények, érzések és tapasztalatok újszerűségét.
  • Tudok anélkül élni, hogy az életemben megjelenő élményeket érzéseket és tapasztalatokat állandóan a korábbiakhoz hasonlítgatnám, minősítgetném, ahelyett, hogy megélném.
  • Tudok anélkül élni, hogy az állandó összedhasonlítgatást önmagam szabotálására, boldogságom megakadályozására használnám.
  • Megengedem magamnak, hogy az érzések – mint például szeretet, szerelem, szabadság vagy elkötelezettség – a legjobb és legmagasabb módon, olyan formában jelenjenek meg és működjenek az életemben, ahogy még nem tapasztaltam őket korábban.

Szeretettel,

Tomek Noémi I Örömvirág

info@oromvirag.hu
+36 (30) 88 302 11
www.facebook.com/oromviragtheta
www.oromvirag.hu

Az Örömvirág aktuális programjairól itt tájékozódhatsz…

 

 

Köszönöm a megosztásodat!

Az összehasonlítgatás csapdája” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

14 − hét =